Minden idők legtöbb Grand Slam címet nyert férfi teniszezője (16 egyéni és 12 páros), Roy Emerson 2014. január 31-én Kuhárszky Andreasnak mesélt Asbóth Józseffel történt első találkozásáról és mérkőzéséről:
Ausztrália játszott … Tizenhét éves voltam és kiválasztottak, hogy képviseljem Ausztráliát a Davis Kupa csapatban, mint egy ígéretes fiatal játékos. Harry Hopman volt a Davis Kupa kapitány és karácsony táján elveszítettük a selejtező fordulót Amerika ellen, Trabert és Seixas játszott Hoad és Rosewall ellen, és három kettőre veszítettünk. Így, 1954-ben Az ausztrál csapat Ken Rosewall, Lew Hoad, Rex Harwig, Mervyn Rose, Neale Fraser, valamint Ashley Cooper és jómagam mint fiatal reménységek a tengerentúlra utaztunk. Mivel Ausztrália annak idején 1954-ben a tenisz világ vezető nemzetei közé tartozott, Ashley Cooper és jómagam 17 éves korunk ellenére a főtáblára kerültünk. Nagyon izgatott voltam, hogy játszhatok a versenyen. Harry Hopman elvitt minket a sorsolásra, hogy tapasztalatot szerezzünk arról, hogyan készül a tábla a különböző Grand Slam tornákon. Amikor a nevemet kihúzták, izgatottam láttam, hogy a magyar Asbóth Józseffel fogok játszani. Mivel újonc voltam, nem ismertem őt. Felvillanyozott, hogy esetleg megnyerhetem az első mérkőzést. Berohantam az öltözőbe és Ken Rosewallnak a következőt mondtam:
“Ken, esélyem lehet megnyerni az első fordulót, egy bizonyos Asbóth József ellen játszom.”
“Sajnálom“-, mondta, és kinyújtotta a jobb kezét.
“Mit jelentsen ez?” – kérdeztem
“Azt – válaszolta – , nos, öt ujjat mutatok. Körülbelül ennyi játékot fogsz nyerni három szett alatt.”
Furdalt a kíváncsiság, hogy megtudjak minél többet Asbóth játékáról, de már a következő napon játszottunk. A mérkőzés előtt amikor kimentem a pályára, egy hosszú nadrágos, elegáns úriemberrel találkoztam. Azt hittem, hogy ő a bíró, ezért bemutatkoztam neki, mire ő azt válaszolta.
“Asbóth József vagyok“. Azt válaszoltam, hogy én pedig Asbóth József ellen fogok játszani és Roy Emerson vagyok. Hát, így találkoztunk a pályán.
Bemelegítettünk és Ken Rosewall a lelátón ülve figyelt. Asbóth egyetlen labdát sem rontott a bemelegítés alatt, és annyi érzéssel játszott, hogy szinte beszéltek az ütései. Azonnal éreztem, hogy nagy bajban vagyok.
A mérkőzés elkezdődött, és Asbóth kénye kedve szerint játszadozott velem. Egyik oldalról űzött a másikra. Ejtegetett, éppen hogy csak elértem a labdákat, de máris jött az átemelés. Rohangáltam ide oda, mint egy űzött vad. Tetőtől talpig izzadt és salakos voltam, az ő hosszú nadrágján pedig még egy gyűrődés sem látszott. Rosewall halálra nevette magát a lelátón azon, hogy én mekkora oktatást kapok. Én ugyan küzdöttem, de a mérkőzés továbbra is így folytatódott. Elég jó kondiban voltam, de két szett után mégis kezdtem nagyon elfáradni, miután állandóan Asbóth kontrollálta a játékot. Egyszerűen játszadozott velem a lassú salak pályán.
Miután veszítettem, az öltözőben Ken azt kérdezte: “Nos, csináltál öt gémet?” Én erre azt válaszoltam, hogy éppen csak nyertem öt gémet. Majd megkérdeztem, ki a csuda ez a pasas? Ő pedig azt mondta, – “nos, menj ki és nézd meg a bajnokok listáját a stadion falán“. Kimentem és láttam, hogy Asbóth megnyerte a Francia Bajnokságot, …. azt hiszem 1948-ban (megjegyzés 1947-ben). A dél-afrikai Eric Sturgess-t verte meg a döntőben. Az volt a II. világháború utáni első Francia Bajnokság (megjegyzés 2. bajnokság). Látván, hogy francia bajnok volt, már nem éreztem magam olyan rosszul. … Ez egy nagy tanulság volt számomra arról, hogy még mennyire nem tudtam hogyan kell játszani ezt a játékot. Sokat kellett még edzenem ahhoz, hogy megpróbáljam úgy kezelni a labdát, mint Asbóth József.
A hanganyagért és annak leiratátért hála és köszönet Kuhárszky Andreasnak!